Arisztid és Tasziló
Esőben
Arisztid lenéz az ablakon:
- Tasziló, te ázol odakint?
- Teázik a fene, nem látod hogy be akarok menni?
Nősülés
Arisztid és Tasziló találkozik az utcán. Azt mondja Arisztid:
- Képzeld, nősülök.
- Bravó. Szép a menyasszonyod?
- Egy frászt! Csúnya, mint az éjszaka.
- Megbolondultál? Miért veszed el a csúnyát, amikor azért a pénzért egy szépet is kaphatsz?
- Nézd, kérlek, ha egy szép nő megbetegszik, akkor drága orvosokat, tanárokat kell hozatni, és ez rém sokba kerül.
- No, és egy csúnya nő nem betegedhetik meg?
- Na de azért nem kár, ha meghal!
Esztéta
Arisztid elmegy a házasságközvetítőhöz, és így szól:
- Micsoda ronda nőt ajánlott maga nekem hallja-e!
- Miért ronda! Az egy nagyon fess, csábítóan szép nő.
- De hiszen púpos!
- Ugyan, azt alig venni észre!
- Azonkívül az egyik szemére kancsal, és ólába is van szegénynek.
- Jaj, ha uraságod egy esztéta!
Grófnő
Vajúdik Anasztázia grófnő. Kínjában a párna csücskét harapdálja.
Tasziló bejön, könnyes szemmel nézi, és megsimogatja kedvesét.
Anasztázia hálásan néz rá.
-Köszönöm az együttérzést-rebegi hitvesének meghatottan-De ne sírjon kérem. Ön nem tehet róla!
Estélyen
Az előkelő társaság estélyt rendez, és a vacsora után Arisztid rémülten konstatálja hogy rettenetes szélgörcsök gyötrik. A kellemetlen helyzetből egy ötlettel próbálja kivágni magát, és így szól:
- Hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy eljátsszam önöknek zongorán saját szerzeményemet, amelynek címe: Vihar a Balatonon.
Nyomban a zongorához ül, és a dübörgő futamok alatt hatalmas hangerővel könnyít háborgó belein. A koncertet követő taps nem nyugtatja meg, mert érzi: újabb hatalmas szélrohamokra számíthat.
- Tisztelt társaság - szól könnyedén -, a rendkívüli sikerre való tekintettel engedjék meg, hogy megismételjem Vihar a Balatonon című kompozíciómat.
- Nagyszerű, kedves Arisztid - szólal meg Aglája grófnő -, csupán arra szeretnénk megkérni, hogy azokat a részeket hagyja ki a darabból, amikor a villám belevág a budiba!
Golfklub
A legsötétebb Rákosi-idők egyik őszi estéjén az egykori golfklub tagjai titkos összejövetelt szerveznek, hogy megünnepeljék Arisztid születésnapját. Mindenki szerez valami ínyencséget, így a zsíros kenyér mellé előkerül egy doboz szardínia, az asztalon gőzölög a finom babkávé, csak Tasziló van zavarban, mert ő egy doboz kaviárt igért a vacsorához. Végső kétségbeesésében egy doboz sörétet visz ki a konyhába, és azt csempészi a szendvicsekre.
Másnap telefonon felhívja Arisztidet.
-Meg voltál elégedve a vacsorával?
-Pompás volt. Elárulom neked, hogy a legnagyobb sikere a kaviárnak volt!
-Örülök, hogy ízlett! De mondd, nem tapasztaltál semmi rendkívülit?
-Semmi különöset, ha csak azt nem, hogy reggel a fürdőszobában púztam egy hatalmasat, és agyonlőttem a kutyámat!
Drága barátság
Arisztid drága barátságot tartott fenn a városszerte ismert szépasszonnyal. Egy napon Tasziló meglátogatja a barátját és megjegyzi:
- Tudod-e, kérlek, hogy az a nő fűvel-fával lefekszik?
Arisztid elgondolkodik egy kicsit, aztán így szól:
- Igen, de pénzért csak velem!
Alpinista
Arisztid alpinista kalandjairól számol be az előkelő társaság délutáni teáján, de akármennyit dicsekszik, senki sem figyel rá.
- Szóval - folytatja általános érdektelenség közepette -, alig hogy felérek a meredek sziklatetőre, látom, hogy a lábaimnál egy szakadék ásítozik.
- Mondja, kérem - szakítja őt félbe a háziasszony -, bizonyos abban, hogy megérkezése előtt is ásított már az a szakadék?